Karimun Jawa kiruccanás 2.

..és az érkezés

Reggel 7.  A német verzió... vagy talán a magyar, mert nálam 7:03, mire a találkahelyre érünk Gabival. Ervin (német srác) a reggeli cigit tolja, a vigyorgós-igen túlsúlyos taxis integet. Legalább az indonéz pontos, ez kedves tőle, de a fiesztás népek, mintha emberhiányban szenvednének. :)

Nagy baj nincs, David néhány perc alatt befut, Jan pedig végül a sétálás mellett döntött, vele a kikötőben találkozunk! Csomagok ölbe, ajtó becsuk és reggeli sztorizgatás arról, hogy a két fiú (David+Jan) istenien aludtak a kosz ellenére, mert tegnap még visszamentek a masszázsoshoz és kikönyörögték az esti kezelést. Választhattak női és férfi masszőz között, de ha jól értettem happyendingről nem esett szó. Csontkovácsolás nem volt, de bizonyos pontokat (izomcsoportoktól függetlenül, pl alkaron) a fájdalomküszöb eléréséig stimuláltak. Azt hiszem 60-70e rúpia volt, annyiért kellemes szakértelmet kaptak.

A mesélés bőven kitartott még a kikötőbe érés után is, mert  a perui-spanyol-görög (ő most nincs velünk) különítménynek olyan erős az akcentusa, hogy általában percekig találgatom milyen nyelven, milyen szót próbálnak kiejteni és még ők vesztik el a türelmüket... viszont most mindezt helyettem Ervin csinálja, aki szóvá is teszi, hogy "tucsed" (touched) nem létezik  és pl 'klíím' (climb)  helyett is jobb, ha [klaɪmb]  mondanak, mert félreértés okoz, ha mi úgy gondoljuk, hogy takarítani megyünk a dombra és nem megmásszuk azt.

Tegnap a vacsoránál számomra külön élményt nyújtott, hogy az általam már megismert nem-létező-szavakat már én fordítottam Ervinnek, aki kiakadt, szerinte a kiejtés alapján lehetetlen felismerni az eredeti mivoltjára:)

No, de közben megérkeztünk, jegyeket is vettünk a 9-es hajóra, ami a májusi kiadású Lonely planet és a helyiek szerint 8-kor, a tábla szerint 9-kor, a jegy szerint 10-kor indul :) Időnk van, így bekértem magam az egy íróasztalos, fehérre meszelt jegyirodába telefont tölteni és még utolsókat internetezni a hosszú, 8 órás út előtt.

(kikötői képek)

Mivel a helyfoglalás érkezési sorrendben történik, negyed 9 táján úgy döntünk ballagunk a kompunk felé, Jan is megérkezett, kaját is vettünk, így minden készen áll, hogy elhagyjuk a jeparai kikötőt.

Az első 15 perc izgalmas látványa után 7,5 óra kék-bámulás következett, ami bármennyire is szeretem a tengert, elég hamar unalmassá válik.

Az utazóközönség vegyes, és valami reggeli dopping hatására mindenki pörgött az elején: a jawai fiatalok mini gitárokon toltak helyi/amerikai dalokat amiből az 'I don't wanna miss a thing maradt meg, úgy kb 3 napra. :)

Ehhez jött a számomra ausztráloknak tűnő holland-németek igen hangos alapzaja, mert nem igen találták a helyüket a két számmal kisebbre méretezett üléseken. ezért sokan döntöttek amellett, hogy a földre fekszenek. Fontolgattam én is, hiszen nem lehet koszosabb, mint a tegnapi hotel, ahol múmiaként szundkiáltam, nehogy bármilyen testrészem is lelógjon a hálózsák sterilnek vélt felületéről, de végül maradtam a szék és a korlátnak dőlés mellett.

(Csirkeláb pihen a napon)

Utólag azért ez sem sorolható a nyertes ötletek közé, mert miután mindenki befáradt és lecsendesült, hamar elaludtam én is, leégetve ezzel csak a Csirkelábat, egy fehér csíkot gondosan kihagyva a közepén, ahol a ugye a korlát vetett árnyékot... -ez még 5 nap után is feltűnően különbözik :)

Ervin sem volt épp szociális, programozó ugyebár (bocsi a programozóktól), okostelefon, zene és a gerincmerevedést választotta elfoglaltság gyanánt:

4-f5 körül futhattunk be és mivel a többiek nulla kaját pakoltak, az első dolog a vacsora volt. Az első hely balra, pont jó lesz, tisztának tűnik ééééés van krumpli!!! Jesszusom, 3 hete nem láttam ilyet! A lengyel lány is rámozdult rögtön, nem érdekelt minket, hogy 3x annyiba kerül, mint a tofu, meg a főtt rizs, kellett ez a lelkünknek és a  hasunknak is, ami még úgyis labilis,

Szürkületkor, tele hassal kezdtük el kedvenc játékunkat a  'szállást keresők'-ek. Itt könnyebben ment, a helyiek nagyon készülnek a tömeges turstiaáramlásra, gyakorlatilag mindenki kiad szobákat akinek 1-nél több helyiségből áll a lakása és hirdeti is gyönyörű hungarocell Homestay feliratokkal. 2 volt szimpatikus,  az egyik mellett Jan standupolt rettentően, mert az egy egyész ház és milyen szép kertje van (mániája a kert, megjegyzem 2 nm volt:). Már  majdnem beköltöztünk, amikor kiderült, hogy csak 1 fürdőszoba van, ami még vállalható négyünkre, de ha nem baj a tulaj 4 kőműves haverja is ott lakna és ugyanazt a toalettet használná... háááát, de baj. Így nem ezt választottuk, hanem a fiatal házasok be nem fejezett, egész modern limezöld lakját - 1 napra tuti jó, aztán kiderül, hogy merre tovább.

(abban azért nem vagyok egészen biztos, hogy ez a ház be nem fejezett alakja. talán csak mi európaiak ragaszkodunk plafonhoz, elrejtett betongerendákhoz és ágyhoz. itt a földön fekvő matrac is csillagos luxusnak számíthat)

A srácok megint ügyesebben aklimatizálódtak, lepacsiztak egy csapat 10-15 évessel és mezítláb fociztak a főtérnek kinevezett füves-kövezett területen. Mi lányok, kevésbé tudtunk a helyi nénikkel spanolni, de az egyiktől kaptunk egy marék apró sült halat, amit valahogy senki sem mert bevállalni. Nálam győzött a kíváncsiság, sós volt és száraz, nem fertőzőbb, mint itt bármi. Plusz jól jött az epresnek vélt Fanta mellé, ami valójában túlcukrozott hubabuba volt. :)

9 óra is lehet már, a lányok aludni indulnak... nekünk nehéz volt a tegnapi éjszaka :) :s

-to be continued...