Újévi nyugalmas szép napok

(2014. jan. 2-a eseményei)

Idősebbektől hallani: amilyen az  év első napja, olyan lesz maga az év is. 

Akár igaz, akár nem, Balin elég egyszerű fenntartani a konstans jólétet, sőt, megkockáztatom, minden nap fokozható egy hangyányit.

Kellemes késői ébredéssel nyitottuk másodikát és lévén, hogy zuhogott, nem sok kedvünk volt kimozdulni. Megreggeliztünk a 'templomkertben', kihasználtuk a wifi adta lehetőségeket, majd visszahúzódtunk a teraszunkra és azon filóztunk mi légyen ezzel a nappal? A szobában kucorgás mégsem járja, végülis meleg van, az eső ne legyen akadály! 11-re sikeült minderről hitelesen meggyőzni magunkat, így hát útnak indultunk és láss csodát* az idő egyre csak tisztult!!!

(*Empirikus tapasztalataink bizonyítják, hogy az esős évszak ellenére, amikor a Gabi+Évi páros kirándulni indult az időjárás szabad utat engedett nekünk és csak a hajthatatlan felhők szórtak ránk némi áldást.)

Egy közeli rizsföldet (Tegallalang rice terrace) terveztünk megnézni, amiről sejthető volt, hogy annyira mégsem közeli, így néhány kihagyhatatlan kézműves bolt után elcsíptünk egy bemot (balinéz angkot, akarom mondani kisbuszos tömegközlekedési eszköz), ami fejenként 10k-ért volt hajlandó minket a helyszínre fuvarozni. 

(ööö a majom-teknős kapcsolatot kevéssé értem, de azért áldásom rájuk)

Igaz én már futtában jártam itt, most jó volt nyugalomban végigsétálni a teraszokon és megint egy olyan templomot vadászni, amiről nem is tudjuk, hogy létezik-e. Ugyan a helyi dolgozók felajánlották turistakísérő szolgálataikat, mi egyedül szerettük volna felfedezni a környéket, ami úton-útfélen nehézségekbe ütközött, mert a teraszok igazából labirintusos kijutós játékok. Horizontálisan könnyen járhatóak, de a vertikális mozgáshoz ismerni kell az átjárási pontokat. Próbáltuk ellesni az erre kóricáló öregektől, de csak közepesen használható segítséget nyújtottak, lévén, hogy nem akartunk nekik 'adományt' szolgáltatni állítólag a terület ápolására, további megművelésére…

És akkor itt álljunk meg egy pillanatra! Persze, az itt dolgozók nem kevéssé meggörnyedt, kedves idős emberek, de gonolom a rizstermesztésért művelik a teraszokat és nem az én jólétemért, vagyis igazságtalan lenne ezeket a termelőket támogatni a többi, kevésbé frekventált területen mezőgazdászkodók komparatív hátrányára. Továbbá, lévén, hogy nem sétagaloppos turisták vagyunk, és ebben a kreatív tájékozódási játékban sikerült a szemközti hegyre átjutnunk, betekintést nyerhettünk az ablakba ki nem tett rizsföldekre...

na ugye, itt már nem is olyan szép és gondozott a látkép.

(segítség a különbség megtalálásához: ez a föld gazos, ápolatlan, még ha nem is igen látszódik a képen)

 Pedig a frontvonal nyugati oldalára, még az UNESCO is rávágta a 'megőrizni' pecsétet, ( http://en.wikipedia.org/wiki/Subak_(irrigation)) így úgy sejtem, valamilyen formán támogatja a helyieket a látkép megőrzése érdekében… de persze lehet, hogy ez csak az én gyermeteg/nem igazán korrupt mentalitásom súgja. 

(a néni, a kanál és a két telefonnal is fényképező Gabi)

 Egy idő után belefáradtunk a labirintus játékba és feladtuk a keresést, de egy néni olyan kedves volt, hogy beadtuk a derekunk, tőle vettünk két picit túlárazott, majd elfogadhatóra lealkudott isteni kókuszdiót, ami jól is esett tízórai gyanánt. - helyiek támogatása: done :)
sőőőt, jelenlétünkkel növeltük a forgalmat, egy indiai nászúton lévő pár is becsatlakozott, de ők nem alkudtak…nem is kaptak csinos kókuszhéjból faragott kanalat, mint mi! ők a sima, unalmas alumíniummal kapargatták a medúzabelsőt.

A csinos kaiba alatt megvártuk a már régóta minket környékező eső végét, majd az egyetlen hídon keresztül felsétáltunk újból a turistás negyedbe. Na jó, ha arra kéreget ez a sok kis balinéz, hogy ez a híd stabilabban nézzen ki, akkor a következő látogatónak üzenem: végülis megéri:) de persze használhatónak mutatkozott az átjáró, csak fura, hogy az életemet/ csontjaim épségét tartja ez a sufni tuning az 5-6m magasságban.

 Visszafelé a gyaloglást választottuk, hiszen időnk volt és kihagyhatatlannak bizonyultak a már az idefelé vezető úton kiszúrt csúnyaságok:
a nyugalomért…

ez csak először szép, aztán rájössz, hogy semmit sem lehet kezdeni vele...

na jó, ők jófejek...

ahogy ők is:)

valakinek?

na jó ez mókás:

ez pedig nagy kedvenc lett a rövid (2,5 órás) út alatt:

 a vagány néni:

Kellemesen elfáradtunk, mire újból Ubudba értünk, ahol kb a városkapuban várt minket egy sült kukoricás, így annak ellenére, hogy terveztünk egy komolyabb  vacsit, őt nem lehetett munka nélkül hagyni. Vásárlás és benzinkút előtti elfogyasztás következett, közben pedig a mi homestay-ünkbe orientált, frissen Ubudba érkezett Norbival teremtettünk kommunikációt. Ő a majomerdőben, mi könyvesboltban és programszervező irodákban lógtunk, melynek eredményeképpen le is dumáltunk egy csinos árú raftingot a következő napra…no, hát így lehet minden nap emelni a jólétet…ilyenkor, januárban.:)

Este azért még kipróbáltam a helyi csirkét, a banánlevélben, sok-sok ismeretlen fűszerrel és kókusztejjel ekészített, egészen meglepően, valóban húst tartalmazó Tum Ayam-ot.
legyen szerencsénk legközelebb is!

Évkezdet

Valahogy egyszercsak Újév lett.

Hamarabb, mint otthon, egészen pontosan 7 órával korábban láttam meg 2014 első perceit, amik barátságtalanul esősnek bizonyultak.

Ez alkalommal kimaradt az évvégi értékelés és átgondolás, olybá tűnik a pálmafás nyár erősen módosítja ezt a magunkba néző időszakot. Emiatt, 'csak úgy' átslisszantam ezen az állomáson és élveztem a környéken mindenfelé feltűnő tűzijátékokat. Nem aprózta el az itteni vigadalom: kb. 10-től hajnal 2-ig világították be az eget.

Köszöntések, telefonálások és egy rövid alvás után, máris reggel lett és csomagolni kellett. Hoteltől, meleg víztől, kényelemtől és Kutától pá, január elsejével vissza kellett térnem a korábban már megszokott indonéz diákélethez, amiről azért később kiderült, azért itt Balin, az sem oly nomád, mint Jáván.

A zuhogó esőben minden cuccom magamra erősítvén elindultam busz után kutatni, ami elvisz Ubudba, Gabi (nem a lengyel csoporttárs, hanem a szuper útitárs magyar leány)már ott van, ismét együtt kirándulunk a környéken, ami a korábbi tapasztalatok alapján, nemcsak, hogy jó mókának ígérkezik, de úgy tűnik közösen a monszuneső elűzésével is megbírkózunk.

(a kép az eső után készült, persze, hogy mosolygok:) )

Angkotot nemigen találtam, ki tudja merre kószálnak, így maradtam a  backpack-eseknek kitalát (taxi és angkot közé árazott) shuttle buszozásnál. (http://www.peramatour.com 50k kavics Kuta-Ubud)

Amióta háizsákvásárlásban volt részem, függő lettem. Minden turistának a zsákját bámulom, figyelve milyen márka, milyen frappáns ötletet csempészett a termékébe, milyen nemzet milyen márkát preferál és ami a legfontosabb, melyik tűnik a leginkább strapabírónak. Ki is szúrok egy álomszép türkiz-szürke hátizsákot, magas, szőke- gondolom német- leánytulajdonossal. Menő Deuter... na jó, azt majd akkor veszek, ha nem indonéz kavicsban kapom a havi rizsre valót:)

Bámulás abbafejez, buszba csomagolnak minket és már döcögünk is Ubud felé. Közben letárgyalódik a program, hiszen az eső sem állt el hiába: tali a Majomerdőnél.

Kedves kis ligetről van szó, ahol az említett állatok garázdálkodnak a saját- és az ide látogatók kedvére, mindaddig amíg az emberszabásúak észre nem veszik, hogy épp az ő zsebükből emel ki valamit az egyik makákó. :)

Így láthattunk cigit rágcsáló, műanyag zacskóval viaskodó, értelmetlenül, de gondosan kavicsokat mosó majmocskákat. A legutóbbi cipőlopásos incidensből tanulva, én most megúsztam, az összes vagyontárgyam birtokában indultam tovább. Néhány perc séta után meg is érkeztünk ide:

Eka's Homestay, díszítést nem elnagyoló balinéz stílusban, saját belső templommal, hindu szobrokkal, kőbe vésett internettel és nagyon kedves tulajdonossal!

Villámgyors tusolás lepakolás, házibácsival jegy ügyeskedése az esti kecak táncelőadásra, ami csak f8-kor keződik, így picit feszesen, de még nem rohanva belefér egy jó balinéz masszázs is, csak, hogy teljes legyen a nap. Azt persze nem kalkuláltuk bele, hogy a főutca helyei vagy tele voltak, vagy elképesztően drágának bizonyultak, de nem adtuk fel, kis utcák, kacsakaringós útvesztők után betévedtünk egy bájos udvarba, amit, mint utólag kiderült pont nekünk találtak ki. Felcímkézett gyógynövénytelepek, a jamukészítő tulaj saját készítésű kulimászos szaunázást kínál, könyvtárat tart fent és közösséget épít a helyi masszőzöknek és pácienseiknek.... le is dumáljuk mindkettőnknek az egy-egy órát, Gabi már kezdheti is, az én bácsimra egy kicsit várni kell, de sebaj.

80k kavicsba került az egészségünk javítása, ami a kommersz helyeknék picit több (50k), a spa-knál (250k) jelentősen kevesebb és nálam még csontkovácsolást is tartalmazott.

Frissen és boldogan rohanunk a tánctekintésre, mert legalább 15 perc késésben vagyunk, de hát indonézek, úgysem kezdik időben!!!!

Kivéve most... mert mi késtünk és közlik is, hogy betelt a nézőtér, szombaton találkozhatunk ugyanitt, ugyanekkor, mert most már biztosan nem engednek be!

Ej, ej, biztosan?  egészen biztosan? de hát én beszélek indonézül, mosolygok és fogalmam sincs, hogy itt leszek-e szombaton és különben is az én január elsejém így teljes, hogy este kultúrálódom a félmeztelen balinéz bácsik bámulásával!

Na ugye, hogy nem olyan biztos az a nem!:) utolsó sor, széken állva: tökéletes!

A kecak eredetileg rituális tánc, manapság eléggé elturistásodott, de ez nem csökkenti az élvezetet, így is nagyon különleges és új arcát mutatja a Ramayana táncoknak. 60-80, nagyobb helyeken akár 100-150 férfi ül körbe egy tüzet és ontják kifelé a 'cak'  hangocskát, ezzel megalapozva a zenei aláfestét és a jó hangulatot. Erre épül a tánc, amiben harcos történetet mesélének el, majommal, tűzet szétrugdosó bácsival, időnként megjelnő női alakkal és az elmaradhatatlan sárkánnyal.

http://www.youtube.com/watch?v=E55dQXdiIms

Homestay-t tudni kell jól választani, egészen a szomszéd házig tartott a hazautunk, ahol már csendesre váltottak a lakók, de mi még kiültünk a tornácra, hogy koccintással zárjk a napot: tinédzser korszakot idéző vodkás üdítőkeverék, otthonról kapott kolbász és toast kenyér. 

Szerintem ez így kerek egész. B.Ú.É.K!