Valahogy
egyszercsak Újév lett.
Hamarabb,
mint otthon, egészen pontosan 7 órával korábban láttam meg 2014 első perceit,
amik barátságtalanul esősnek bizonyultak.
Ez alkalommal
kimaradt az évvégi értékelés és átgondolás, olybá tűnik a pálmafás nyár erősen
módosítja ezt a magunkba néző időszakot. Emiatt, 'csak úgy' átslisszantam ezen
az állomáson és élveztem a környéken mindenfelé feltűnő tűzijátékokat. Nem
aprózta el az itteni vigadalom: kb. 10-től hajnal 2-ig világították be az eget.
Köszöntések,
telefonálások és egy rövid alvás után, máris reggel lett és csomagolni kellett.
Hoteltől, meleg víztől, kényelemtől és Kutától pá, január elsejével vissza
kellett térnem a korábban már megszokott indonéz diákélethez, amiről azért
később kiderült, azért itt Balin, az sem oly nomád, mint Jáván.
A
zuhogó esőben minden cuccom magamra erősítvén elindultam busz után kutatni, ami
elvisz Ubudba, Gabi (nem a lengyel csoporttárs, hanem a szuper útitárs magyar
leány)már ott van, ismét együtt kirándulunk a környéken, ami a korábbi
tapasztalatok alapján, nemcsak, hogy jó mókának ígérkezik, de úgy tűnik közösen
a monszuneső elűzésével is megbírkózunk.
(a kép az eső után készült, persze, hogy mosolygok:) )
Angkotot
nemigen találtam, ki tudja merre kószálnak, így maradtam a backpack-eseknek kitalát (taxi és angkot közé
árazott) shuttle buszozásnál. (http://www.peramatour.com 50k kavics Kuta-Ubud)
Amióta
háizsákvásárlásban volt részem, függő lettem. Minden turistának a zsákját
bámulom, figyelve milyen márka, milyen frappáns ötletet csempészett a termékébe,
milyen nemzet milyen márkát preferál és ami a legfontosabb, melyik tűnik a
leginkább strapabírónak. Ki is szúrok egy álomszép türkiz-szürke hátizsákot,
magas, szőke- gondolom német- leánytulajdonossal. Menő Deuter... na jó, azt
majd akkor veszek, ha nem indonéz kavicsban kapom a havi rizsre valót:)
Bámulás
abbafejez, buszba csomagolnak minket és már döcögünk is Ubud felé. Közben
letárgyalódik a program, hiszen az eső sem állt el hiába: tali a Majomerdőnél.
Kedves
kis ligetről van szó, ahol az említett állatok garázdálkodnak a saját- és az
ide látogatók kedvére, mindaddig amíg az emberszabásúak észre nem veszik, hogy
épp az ő zsebükből emel ki valamit az egyik makákó. :)
Így
láthattunk cigit rágcsáló, műanyag zacskóval viaskodó, értelmetlenül, de
gondosan kavicsokat mosó majmocskákat. A legutóbbi cipőlopásos incidensből
tanulva, én most megúsztam, az összes vagyontárgyam birtokában indultam tovább.
Néhány perc séta után meg is érkeztünk ide:
Eka's
Homestay, díszítést nem elnagyoló balinéz stílusban, saját belső templommal,
hindu szobrokkal, kőbe vésett internettel és nagyon kedves tulajdonossal!
Villámgyors
tusolás lepakolás, házibácsival jegy ügyeskedése az esti kecak táncelőadásra,
ami csak f8-kor keződik, így picit feszesen, de még nem rohanva belefér egy jó
balinéz masszázs is, csak, hogy teljes legyen a nap. Azt persze nem kalkuláltuk
bele, hogy a főutca helyei vagy tele voltak, vagy elképesztően drágának
bizonyultak, de nem adtuk fel, kis utcák, kacsakaringós útvesztők után
betévedtünk egy bájos udvarba, amit, mint utólag kiderült pont nekünk találtak
ki. Felcímkézett gyógynövénytelepek, a jamukészítő tulaj saját készítésű
kulimászos szaunázást kínál, könyvtárat tart fent és közösséget épít a helyi
masszőzöknek és pácienseiknek.... le is dumáljuk mindkettőnknek az egy-egy
órát, Gabi már kezdheti is, az én bácsimra egy kicsit várni kell, de sebaj.
80k
kavicsba került az egészségünk javítása, ami a kommersz helyeknék picit több
(50k), a spa-knál (250k) jelentősen kevesebb és nálam még csontkovácsolást is
tartalmazott.
Frissen
és boldogan rohanunk a tánctekintésre, mert legalább 15 perc késésben vagyunk,
de hát indonézek, úgysem kezdik időben!!!!
Kivéve
most... mert mi késtünk és közlik is, hogy betelt a nézőtér, szombaton
találkozhatunk ugyanitt, ugyanekkor, mert most már biztosan nem engednek be!
Ej,
ej, biztosan? egészen biztosan? de hát
én beszélek indonézül, mosolygok és fogalmam sincs, hogy itt leszek-e szombaton
és különben is az én január elsejém így teljes, hogy este kultúrálódom a
félmeztelen balinéz bácsik bámulásával!
Na
ugye, hogy nem olyan biztos az a nem!:) utolsó sor, széken állva: tökéletes!
A kecak eredetileg rituális tánc, manapság
eléggé elturistásodott, de ez nem csökkenti az élvezetet, így is nagyon
különleges és új arcát mutatja a Ramayana táncoknak. 60-80, nagyobb helyeken
akár 100-150 férfi ül körbe egy tüzet és ontják kifelé a 'cak' hangocskát, ezzel megalapozva a zenei
aláfestét és a jó hangulatot. Erre épül a tánc, amiben harcos történetet
mesélének el, majommal, tűzet szétrugdosó bácsival, időnként megjelnő női
alakkal és az elmaradhatatlan sárkánnyal.
Homestay-t
tudni kell jól választani, egészen a szomszéd házig tartott a hazautunk, ahol már
csendesre váltottak a lakók, de mi még kiültünk a tornácra, hogy koccintással
zárjk a napot: tinédzser korszakot idéző vodkás üdítőkeverék, otthonról kapott kolbász
és toast kenyér.
Szerintem ez így kerek egész. B.Ú.É.K!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése