belégzés-kilégzés

Vipassana

(2014. Február 9-16.)

Újabb élmények után kutatva, egy hétig vonultam hegyek közé, hogy kiélvezzem egy meditációs center vendéglátását, valamint, hogy megfeledkezzem kicsit a külvilág történéseiről.

Vipassana meditálásba kezdtem, mely eredendően abban segít az azt gyakorlóknak, hogy úgy lássák a dolgokat, ahogy azok valójában vannak és abban a pillanatban, amikor megéljük őket. Nem előtte, nem utána, AKKOR. pont.

Normális ember valamelyest készül az ilyesmire és bevallom, nálam is tervben volt, de a meditációt megelőző héten Malajziában voltam, sok programmal és kevés internetkapcsolattal, így a készülődés leginkább az utazás megszervezését jelentette.

Ennek következtében, éppencsak letett a kuala lumpuri gép Jakartában, amikor már csörgött is a mobil, hogy a parkolóban várnak. - :)
Egy rövid kitérővel megmutatták a szervezet frissen épülő központját, mely lehetővé teszi majd, hogy kevesebb utazással, Jakartában is elérhető legyen az önkéntesen vállalt magunkba nézés. Ötletnek jó is ez, de én azért boldogabb vagyok a tudattal, hogy mindezt nem egy külvárosban kell megtennem, hanem jó levegőn, csendben és nyugalomban, Nyugat-Jáva egy kis falujában, Bakomban.

Még nem hagytuk el Jakarta táblát, amikor gyarapodott az autó utasszáma:  egy indonéz sorstárs, egy szerzetesnő és a tréninget a héten vezető, Myanmarból szintén frissen érkező szerzetes. Kicsit fura az úriember, feltűnik, hogy minenki magasztosan beszél vele, én azért maradok az udvarias-kedvesnél. Az 5 órás útba párszor beleszundítottam, a telefonom meg lemerült, így igen hirtelen riadtam fel az érkezésre. Becsekkolás indonéz -nem értem - formanyomtatvánnyal, villámgyors vacsora, telefon lead, takaró, ágynemű megkap és már csak arra riadtam fel, hogy 3:30-kor kolompolnak ébresztőre.  Jó alvó gyanánt vissza is szundítottam, legyintve az egészre és lévén, hogy magadra vagy utalva, 6 óra magasságában másztam ki az ágyból, mint egy rendes királylány.:) 

de jófejek a kezdőkkel! megkaptam a reggelim, majd egy órás eligazítást az indonéz sorstárssal és már kezdhettük is a némaság gyakorlását, mert a puding próbája itt is az evés!

Szerencsére kevesen voltunk, 7-8 ember, ami a hétvégére bővült ki még néhány, városból csak úgy 2 napra kiszakadt emberrel, de ők most csak hobbi meditálóknak mondhatók, mert megértettem, a komolyabb hatásokhoz idő kell.

A hét folyamán kemény a tempó, bőven biztosítanak lehetőséget a gyakorlásra: 6 óra alvás, óránkénti váltásban ülő- és sétáló meditálás, napi 2x-i evés (reggeli és 11:30-ig befejezett ebéd, mert 12 után, már nem vehetünk magunkhoz ételt. Könnyítésképp délután 5-kor engedélyezett egy jó cukros lötty), nincs beszéd, nincs telefon, olvasás, zene... a saját gondolatainkkal kell dűlőre jutnunk.

Kb. két napba telt, mire elfelejtettem a mobiltelefonom, az emailjeim, és a hírolvasás szükségességét. Megmosolyogható, de azért ez sem egyszerű feladat! Leinkább, mert rengeteg lezáratlan szálat hagytam magam után, beleértve az utam következő lépcsőjének megszervezését, ami fontos lenne, mert olcsó repülőjegyet nem az utolsó pillanatban szokás találni. No, de ez is megy egy hátsó fakkba.

Két email agyalás közt, még rögtön hétfőn megérkezik a hátfájás, a törökülésben megmerevedett porcok lázadása, a vállak és nyak sziklává változása, ami termeli ám a morgolódó gondolatokat: ki a fene találta ki ezt? milyen örömöt/előnyt látott ebben? ez nem jó a testnek! egyre komolyabb fájdalmak jönnek, ez nem lehet hatásos semmire.

Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy megnyugszom, elfogynak a tennivalók, tudom, most úgysem tehetek semmit, ezt az időt elvonulásra szántam, így jobb, ha megfeledkezem arról, mi vár majd ismét  a rohanó világban.

A hátam is kezd beszokni és egyre jobban tudok fókuszálni arra, amiért jöttem: a jelenre...

Szerdán van lehetőségem először hosszabban beszélni (kb 10p), amikor csatlakozhatok a reggeli megbeszéléshez, ahol a nem indonéz anyanyelvűek osztják meg élményeiket a tanítóval, valamint kérdezhetnek kétely esetén. Itt inkább figyelek, értek, elemzek. És realizálok, hogy azontúl, hogy a fizikai korlátaimait is le kell küzdenem, a legnagyobb menet az én túlontúl gondolkodó elmém, aki dobálja az emlékeket, válogatás és rendszer nélkül.

Azért tippek erre is vannak, nem hagynak magamra, feltételezhtően nem én vagyok az első ezzel a tapasztalattal.

Az elején hamar realizáltam, hogy mind a beszélgetés, mind a mozgás, úgy általában energiát ad nekem. Ha jó emberek vesznek körül, feltöltenek, anélkül, hogy észrevenném, a mozgás pedig segít álmosság esetén. És pont ezeket veszik el most tőlem! Így maradjon ébren az ember.

Amúgy meglepően hűvös az idő a hegyek közt, kora reggel pulcsit, vagy éppen a takarómat kell használni, mert nagy a cidri! (kb 20 fok:) ) De csak 2 napig, mert valakinek szavak nélkül is sikerül barátságot építenie.

Ugyan minden egyes mozdulatunknál csak magunkra kellene figyelni, én azért észreveszem a külvilágot, de persze csak úgy módjával... pl az előttem ülő kínai-indonéz néni tüneményesen halk, nem akadályoz senkit, precízen tartja az időbeosztást és kedd délután egy pasminát hagyott a matracomon egy postittel: "hogy adjam vissza később"...:)))) én meg, teljesen meghatódtam! próbáltam neki megköszönni, de beszélni nem lehet, próbáltam egy mosollyal bólintani, de most extrán elmélyült volt, így maradt a cetli az ő matracán: köszönöm! Ennek ellenére rendesen kizökkentett az ismeretlen kedvességével, nehezen húztam vissza a gondolataim a légzésemre. Aztán másnap is akciózott, mert csalafinta ám! kiszúrta, hogy kevés a fehér cuccom (fehér felsőt illik hordani), és ebédről a terembe tartván csettintésekre lettem figyelmes. Neeeeem dőltem be, elmélyülten sétáltam tovább, de a hangocskák nem szűntek, így muszáj volt hátra néznem, meglátva így a nénit a szobája ajtajában, egy rakat pizsamafelsőt tartva a kezében, melyet most nekem ajánl fel, ismeretlen külföldinek. Szívszorulás 2, de ezeket kedvesen elutasítottam.

A másik figyelemelterelő: egy ókori görög, fehér hacukában, nagy szakállal, borotvált fejjel, aki biztos megunta a cirkuszt és kenyeret, így kultúrát váltott egy kis politikamentes nyugalom érdekében. Víztöltéskor összemosolyogtunk párszor, mire én rögtön  el is szégyeltem magam és ki-ki folytatta tovább a napját a megszokott ütemben.

Gondolatok jöttek, mentek, szívszorítás jött, de nem ment, ellenben javult a kedv, csökkent az álmosság és szimplán csak jól éreztem magam. Nem volt, ami megzavarjon és ez nagy nyugalmat ad! Javult a koncentrációm, sikerült 45 percig mozdulatlanul ülni és figyelni, ami kezdőként nagy eredmény! :)

Ellenben tudtam, hogy nem leszek 10 napig, hiába jelöltem meg ezt az időt, elkezdett húzni Balira a szívem és pont aznap a csirkeláb is jelzett, hogy elég legyen a mezítlábas sétálásból, így lassacskán elkezdtem kommunikálni a szervezőség felé. hmmm, nem fogadta öröm az ötletem, egy 2 órás beszélgetés kerekedett belőle a szervezetet vezető szerzetesnővel, aki komoly üzletvezetés után döntött úgy, hogy a természetbe vonul. Szerencsére könnyen elfogadta a döntésem, mert a tanítóval hétőn mennek Jakartába, így 8 csendes nap után, problémamentesen csatlakozhatom hozzájuk! :)

A terefere alatt derül ki a burokban élésem foka, hiszen épp vulkánkitörés zajlik Jogjakarta mellett, hamuval és porral ellepvén Semarangot is, amiről nekem vajmi kevés a fogalmam. Kedvesen érdeklődik a szerzetesnő, hogy: de hát nem vettem észre, hogy a terem padlója milyen ragadós poros??? nos, észrevettem én, de logikusan az első gondolatom a takarítás hiánya volt, nem egy vulkánkitörés!!!!

Hétfő hajnalban indultunk útnak, de nekem már a vasárnapom egy merő lógás volt: közös képet készítettünk a hobbi-meditálókkal, repjegyet vásároltam, szigorú felügyelet mellett, valamint visszaadtam a pasminát a néninek egy budapesti képeslap kíséretében, aki ismét visszatette a matracomra azzal a felirattal, hogy este még hideg lesz, szükségem lesz rá. :)

Délután megint összefutottam a göröggel a pormentes tábla előtt, így írásban érdeklődtem, az itt eltöltendő idejéről. Ő adta fel hamarabb, megszólalt és sutyorgásba kezdtünk, majd, mint a csínyt elkövető kisdiákok, az épület háta mögé vonultunk.

ledöbbenés1: na kit ismer a tiszteletreméltó Platón, polgári nevén Stefano?? hát Jan-t, a spanyol csoporttársamat!!!!! 10.000km-re élek a 26 éve kiépített ismerettségi körömtől és itt fél év alatt összefutnak az épp csak megalakult szálak!

ledöbbenés2: az úriember 2 hónapig lesz itt, ami biztosan nem egyszerű, de ha időről-időre beiktat egy 'beszélős' napot, tutira bírható. :p

Végül a néni is feladta, hozzám szólt!!! Pedig ő nagyon elhivatottnak tűnt, de amikor végleg rám bízta a pasmina sorsát, jó utat, további jó meditációt kívánt és  megjegyezte, hogy amit viselek, az Szumátráról jött, vigyázzak rá...(szívszorulás3)

Hétfőn györnyörű utakon jutottunk el végül Jakartába, ahol egy családi ebédre voltunk hivatalosak. Kicsit besegítettem a gps-emmel, így pontosan érkeztünk a myanmari házigazdához, aki kitett magáért vendéglátás tekintetében! Mesés terülj-terülj asztalkám közben mesél mindenki az életéről, így kiderül, hogy a családnak egy gumiszalagokat szövő gyára van olyan megrendelőkkel, mint pl a Victoria's Secret. Mivel lelkesen érdeklődöm, a reptérre menet gyárlátogatás a jutalmam. Nagy a boldogság a részemről, mert még sosem láttam ilyet! Először a srí-lankai sales-es mesél a szortimentről és a melltartók összetett gyártási folymatáról, megspékelve egy-egy lépés látvános magyarázatával. A tartó funkcióknál elnevetem magam és közlöm, életemben nem beszéltem még így férfival melltartókról, így továbblépünk gépeket megismerni.

Igaz a zajban vajmi keveset értek az amúgy is akentusos angolból, élvezem a millió gép ütemes csattogását, a komoly tisztaságot, rendszert, a fülvédőt(!) viselő, mosolygó munkások látványát! Pozitív csalódás, hogy nem egy gyengén felszerelt, elmaradott, kizsákmányoló termelést láttam, habár hozzátették, hogy az átlagos kép, egészen mást mutat! :s Az olcsóbb termékek értelemszerűen áldozatokkal járnak...

Vége tért a séta, vissza az autóhoz és irány a reptér, hisz Balitól is el kell köszönni annak rendje és módja szerint.

Indulás előtt még egy pillanatra elkap a tulaj felesége, ugyanis a cégnek vannak saját termékei is, valamint a világ egyensúlyra törekszik, így a mosodák által másra ruházott fehérneműim helyett most újakat kapok, varrás nélküli termékek személyében!:)

Ez az enyém, ez a nap!!!!