Jakarta-Semarang

nahát nahát a ma este igazán izgalmasan alakul: mire végeztünk a suliban, besötétedett és közvilágítás nélkül kellett hazasétálnunk egy erre 'majdnem' tökéletesen kialakított országúton. - köszönöm Istenem, hogy van egy okostelefonom... így legalább sejtették az őrült hobbit robogósok, hogy létezünk.

Egy nagyobbacska tejfölösvödörben mosni kezdtem a tökélyre fejlesztett szódabikarbóna-fertőtlenítős tusfürdő koktéllal, amikor betobbant egy indonéz leányka, akinek a kontaktját még a követségről kaptam.

kedves és segítőkész, de persze ő sem vágja, hogy mi a bajom a fürdővel, meg a 9-re érjek haza rendszerrel. Azt hiszem amikor azt montam neki, hogy otthon kb éjfélre járok haza, megijdedt. pedig biztosítottam arról, hogy itt nem így lesz :)

Dumcsi közben itthon is elment az áram  és csak egy-egy percre kaptuk vissza az nagy világosságot. próbáltam a mosást folytatni, de sötétben meguntam, így gondoltam befejezem az eddigi élmények dokumentálását.

íme:

Szombat, még Jakartában

A büféreggeli 5:30kor nyit... 7-re lementünk, mert 8-ra puccbavágva kellett megjelenni.

Persze egy ilyen hotelben semmi különöset nem tapasztal az ember abból, hogy merre is jár. Európai/amerikai kaja, Illy kávé, cimbali kávéfőző:) (post innen a Fb-on)

Szerintem mindenki érzi, hogy fél évig nem ehetünk ilyen kajákat, így nagyrészünk, de ha jobban körbenézek talán csak a kelet-európaiak, nagy mennyiségű kalóriát próbálnak bevinni minden egyes étkezés alatt :p

Napközben beszéltek nekünk úgy mindenről. Többnyire minden nem vallási börtönben élő álmatagan hallgatta, amikor is előjött az útlvél téma. (elveszik, bezárják, és adnak helyette mást) Az orosz lány kezdte minden sztereotípiát beigazolva, hogy ő bizony nem adja oda senkinek ezt a dokumentumot, mert akkor védtelen marad. - megtapsolták. A szervezők felől jött rá valami emmitmondó válasz, majd jött egy amerikai srác, aki értelemszerűen választékosabban tudta kifejteni mindezt és a szabadságjogával élt, igen ügyesen. végső döntés: választhatunk, hogy hol hagyjuk a kis pirosat.

A tanévnyitó ünnepség, mint mindenhol itt is zenével zárul, de himnusz-szózat helyett egy ilyet kaptunk:

 http://www.youtube.com/watch?v=wEJzIP6H-TU

(bocsi a minőségért!)

igen, itt már mindenki ébren volt!

Este medenceparti, érdekes módon magyarok pálinkáztak a pezsgőfürdőben, majd pakolás, hajmosás és átbandukoltunk egy reggae bárba. (most komolyan hogyan találtak rá a többiek, ha egy indonéz sem volt velünk és elvileg egésznap mindenki az előadáson volt???? :)

a lényeg, hogy itt nagy partizás kezdődött a belassult zenére, de én maradtam az ülve sörözésnél, mert nem élnél túl egy lábtaposást még egy gyerektől sem, nemhogy a kecses  (de kedves!) szerbektől.

Nekem másnap 8kor indul a buszom, asszem f3 körül feladtam a dolgot. Persze megint ébresztőbeállítás közben aludtam el, mint már oly sokszor, de szerencsére felriadtam 7:20-kor, így még volt időm felöltözni és reggelizni is. -szerencse, hogy majdnem mindent összeraktam!

buszra fel, csáóó 5 csillag és angol wc, most valami sokkal szuperebb vár rám! -asszem.

A Reptérre  vezető úton láttunk pár lepukkant részt is  városból, úgy sejtem itt nagyobb a kontraszt, mint nálunk.

Check-in: bénázok a mankóval rendesen, ennek ellenére nekem kellett a bőröndöm a futószalagra rakni, meg minden mást is, de érdekes módon sem a 2 palack vizem nem érdekelte őket, sem a laptop a hátizsákban, így nem néztem csúnyán. Vagyis csak akkor, amikor a szalag kijövő részén próbáltam öltözködni és még rámtoltak 3 embernyi csomagot.

A repülő fapados, egy nyamvadt citromkaikát sem kérhettem, így mentek a lábgyakorlatok minden percben, meg sétával idegesítettem a kísérőket, de gondolom túlélték.

Aztán a sok turbulens km után, szerencsére simán leszálltunk és lépcsőztünk a betonplacc felé, ahol úgytűnt legalább 10 fokkal melegebb van, mint az amúgy sem hűvös Jakartában és csak a csomagátadás után, a fogadóbizottság egyik lelkes cserfes kínaija mondja, hogy Semarang a legmelegebb jávai város.... ezt miért nem lehet beleírni a pályázati kiírásba????