Kalimantan/Borneo 5.

A szürke urak és az ellopott idő

Nem sikerült korán kelni, de cserébe egy csodaszép és európai módon tiszta házban ébredtünk! A fürdőszobát Ágica barátnőm is nyugodtan használta volna, ami itt kivételes esemény!:)

Mindenki tusol és összeszedi magát a reggelihez, kivéve Jan. Ő Csi-kungot gyakorol az erkélyen. Ugyan jó lenne időben a nemzeti parkhoz érni, nem beszéltünk meg semmi konkrétumot, így mindenki a legkényelmesebb tempóban készülődik.

A reggeli: toast kenyér meglepetés vendéggel, aki a MÉZ!! Mármint úgy sejtem a tényleg méz! Ugyanis itt a mézek nagy része cukorsziruppal van higítva, szerintük az igazi túl drága lenne, így ezeket lehet kapni a boltban. A probléma, hogy ritkán tüntetik fel a összetételek között a cukor arányát, így csak saccolni lehet, hogy milyet fog ki az ember. Ami ennél is rosszabb, hogy erről az egyetem Ételtechnológiai Tanszékén annyit tudnak, hogy: igen igen, a boltban kapható mézekben van cukor.  Mert az amúgy is kell bele....azt hiszem Európa ezt másképp gondolja, de ha itt így, hát legyen így.

Szóval a háziasszony ibunk azt mondja, ez erdei vad méz, épp ezért nem lehet tudni, hogy milyen virágból van, csak úgy a dzsungelből. Kicsit hígabb, mint az otthoniak, de még nem zavaró.  A teteje habos kicsit, ötletem sincs miért, de az íze igazán különleges. Nagyon berobban az édes íz, de mellette valami virág kellemessége érződik. Butaságot nem akarok írni, de nekem a vanília sejlik fel egy kicsit.

Közben megérkezik Jan, öltözik, pakol, kontaktlencsét keres. Upsz... nem ő ágyazott be maga után, hanem a pótanyukánk, aki az ágy mellett lévő üdítős kupakokat is kidobta, mert vélhetően nem sejtette, hogy látásjavító eszközöket tartalmaznak. Az egyik még a konyhapulton volt, teljes épségében, de a másikat valahonnan messziről kellett visszaszereznie a spanyol barátunknak. A probléma ezzel volt, egy picit beszakadt a széle, amit nem a legjobb érzés hordani. Nagy szomorúság...  plusz újabb elintézni való került ezzel a listánkra.

A családi kötelékek tisztázása: Chandrával ismerkedtünk meg a Semarang-Sampit hajón, az ő szüleinél vendégeskedtünk Sampitban, most pedig a nagybátyjáéknál vagyuk, akiknek iker fiaik vannak, de az egyik Banjarmasinban tanul/dolgozik, a másik pedig Palankaraya-n, így szabad a szobájuk, nyugodtan bitorolhatjuk őket. Az apuka a postánál dolgozik, valamiféle pénzügyes, ha jól értem, az anyukáról nem derül ki, mi a foglalkozása.

Talán már 10 is elmúlt, de végre indulunk! Minimál városnézés, bevásárlás és Kumaiba jutás a cél, amiben elhanyagolhatlan segítség, hogy autóval fuvaroznak minket. Ugyan az ikerapunak dolgozni kell, a felesége és egy barátjuk velünk tart, nehogy elvesszünk ebben a nagy városban. :)

Megnézzük a szultán valamikori házát, az Istana Kuningot, amit 1805-ben építettek egy helyi, igen erős, sötét, gyönyörű simára csiszlt fáról, csak a '80-as években egy kedves hölgy felégette az egészet.  1990-ben újból lábra állították a porban fekvő vityillót, de értelmet már nem találtak neki, kvázi teljesen üres, csak szultán portrék mosolyognak a falon és néhány kínai cserépedény a sarokban.

Gyümölcsvásár: szerezzünk be olcsón sokat, hiszen 3 napig leszünk hajón, ami még ugyan nem jelent skorbutveszélyt, azért minden vitamin jól jön. Dinnyét drágán, papayát elképesztő határozottan prezetnált makogássorozat után, igen olcsón vásároltam. Megjegyzem a lendületemnek egy kis düh volt az oka, ugyanis van velünk egy indonéz, aki beszélni is tud, ezért arra gondoltam, hogy  ő lerendezi a bevásárlást, de nem. Sajnos teljesen életképtelen. Alkudni nem tud, pedig neki is magasabb árat mondanak, amire annyi a reakciója, hogy bámul, bólint és azt mondja, fogalma sincs mennyi egy kiló papaya, de szerinte ez jó ár. Hát nem az, főleg nem két túlérett példányért! Gedő kigolyózva + Évi protokoll mosolyt öltve - papayák olcsón megvásárolva!

1-1, ó bolyongás után a kontaktlencse mellénk szegődik, kék (!) színben, mert az olcsóbb. Ebéd, ahol riadtan realizálom, hogy marhaagyat kaptam a tányérra nem csirkét, így azt gyorsan visszajátszom, mert egy hajóút előtt, talán nem ez a legmegfelelőbb étel. Na de mindenki az autóban, irány Kumaiiiii

Délután 2-re érünk a városba. A kedves anyuka és a sofőr egy picit már megunhatott minket, vagy nagyon keresztbe vágtuk a napjukat, mert éppen csak kiraknak az autóból és már tűnnek is tova:) Egy termetes adag zacskóhalom a cuccunk, ami elég fura, lévén, hogy a dzsungelbe tartunk...:)

No, de új feladatunk van! Hajóbérlés, 3 napra, olcsón!

1) random utazási iroda: 500k/fő per nap a hajó+guide (1-200k/fő per nap), de kell szakács is, meg belépő, meg másodpilóta, és vadakat terelő juhász... - kedves ajánlat, a telefonomat itthagynám tölteni, mi meg mennénk tovább keresni. Lehet?

- hmm, lehet. de ennél olcsóbbat úgysem találtok!!!

Izgalmas, hogy azt mondják, nem lehet csak úgy random hajót bérelni. meg kell venned az összes többi szolgáltatást is, lévén, hogy van egy kis szervezetük, ami minenkinek munkát akar adni, így a simán 1 emberrel bejárható túrára, rászerveznek még min.3-at, mert a nyugati turista elbírja. nos, el. de nem az éhező kisdiák.

2) Gedő valamiféle haverja: nem szimpi. sajnálom. A nagy halom cuccunk felett sajnálkozunk és ötletelünk az út egyik oldalán, az úriember megjelenik motorral az út másik oldalán, tőlünk kb 20m-re és nem hajlandó közelebb jönni. Ha akarunk valamit, menjünk mi. Igazán szivélyes!

Az arcát egy elég csúnya heg színesíti, pont a jobb szeme alatt, ami mintha  kancsalságot is mutatna, de hagyjuk a külcsínyt, belülről biztosan lenyűgöző és fantasztikus. Vagy nem. Arrogáns barom, de próbálunk tárgyalni vele. Irtó magas árat mond, 1milla fölé rakva egy ember költségét, leszarozza a Lonely Planetet, abban nincsenek jó árak, akkor is, ha májusi (ezt akkor még hangos ellenvetéssel reagáltam le, később tudtam meg, hogy nyáron óriásit dobbantottak a benzinárak, ezért valóban helytelen a tavasszal regisztrált költségre alapozni). Megy tovább az adok-kapok, továbbra is lekezelően a sebhelyes részéről (miféle barát ez????), Gedő egy mukkot sem szól, csak duzzog az orra alatt. (???? miért is???)

A gyerekes reakciójának az oka: a magas ár. őő ezt nem tudta (ugye írtam már, hogy kvázi idevalósi, járt is a parkban többször!), ez neki nagyon magas, ennyit nem engedhet meg magának.

- Hogy hogy nem tudtad? Nem kérdezted a barátodad?

- Hát de, de nem tudtam, hogy buléknak ilyen magas lesz az ár...

- Ember, a barátod!!!!! akkor tárgyald le vele!!!!!

- (duzzogás)

Ajjaj, nálam az első kiakadás megvan. Úgy ítéljük Gabival, hogy nem vesszük hasznát ennek a fiúcskának, így őt hagyjuk hátra, cuccok megőrzésére, mi pedig útnak indulunk tárgyalni.

3) útszéli kérdezgetések: drága.... Madzsit-hoz küldenek

4) Madzsit - 1. rész: frissen épül valami homestay-e, a már elkészült folyosón jutunk be hozzá a házba, ahol sok-sok ember sürög, forog, de a tulaj nem fellelhető. Egy 19-20 éves kissrác fogad minket, vele kezdjük az alkudozást. Szokásos standup, de vele meglepően könnyen meg az árcsökkentés, egész baráti. Teát kapunk, hajót csekkolunk! úúúú, gyönyörű vízen suhanó, minenki ámul és bámul. De tanultunk a legutóbbi hajóbérlésből (Karimunjawa-i bejegyzések), szerződést készítünk. Papíros elő és írjuk: 3 nap, 2 éj, 4 ember, hajóbérlés, guide, no kaja 875k/ fő. igen? igen! holnap ugyanitt 9:30-kor! juhúúúúúú, óriási a boldogság, Jan  el is kunyerál egy ünneplő cigit, mégiscsak remekül összedolgoztunk!

Szálláskeresés, a lehető legközelebb, ha lehet. Az tele van, de sebaj, a szemköztiben van hely és megengedik, hogy egy szobában 4-en legyünk, így fizetve 458ft-ot egy éjszakáért!

Gedő eltűnt, valamerre elindlt egyedül, hát mi is elhagyjuk a szállást, bele szeretnénk pillantani a 'városi' életbe!  Kikötő, warung sor, egy-egy bulé, semmi izgalom. Gedő hív, hol a frászban vagyunk, ő most be akar jutni a szobába. Ok ok, megyünk mindjárt, várj egy kicsit, te léptél le szó nélkül, btw. A helyzet 'súlyosságát' jól mutatja, hogy a visszafele sétán szuper rántott banánt találtunk, leültünk falatozni és a 2-diknál jutott eszünkbe: upsz, Gedő vár... :)

Kulcs lepasszolva, indulunk a másik irányba. Kedves kurvásan öltözött, helyi szinten gazdagnak kinéző lányok kínálják magukat a félhomályban, jah, magukat csak az alku után, az eredeti "termék" a nemzeti park látogatása. 9millióért. Azt már nem is kértettem, hogy fejenként gondolják ezt, vagy összesen, mert mindenképp veszettül drága, azért érdeklődünk, hogy mit tartalmaz a csomag.

-rendőrségen regisztrációt...wtf? minek?

-mert kell.

-ajjaj. csekk: bezony, a LP is írja, a legközelebbi kapitányságon be kell jelentkezünk, hogy mi itten nézünk állatokat. Jajj, mekkora maffia ez az egész.

Nincs baj, beugrunk emberünkhöz, hogy biztosak legyünk, ez is benne van a kialkudott árba.

A helyszín ugyanaz, az emberek mások.A korábbi homestay kőművesek valahol a háttérben falatoznak, kissrác sehol, a du-i teát hozó hölgy csak egy pillanatra tűnik fel, aztán nem kerül elő többé, de van Madzsit, a tulaj! Lelkesen érdeklődünk aggodalmunk felől, mire ő sorolja az árakat, mi mennyi, de ne aggójunk 1,5milla per főért meglesz minden. Nem, nem, nekünk már van hajónk, a tied! olcsóbban, más a kérdés!

- de nincs hajótok, nálam legalább is biztos nincs.

ez egy kibaszott maffia!!!!!

1,5 óra telik el, amikorra már az összes lehetséges érvrendszert bedobtam, még mindig 1,2millánál járunk, amiből vissza ad 200-t, ha jön még velünk 2 spanyol turista, akik még kérdésesek, késő este igazolnak vissza. Este f9 van. én már majdnem rábólintanék, de nem, menjünk vissza a sebhelyeshez, nézzük ott mi a szitu. Keressük Gedőt, informáljuk, kétségbeesett, de hívja a haverját, aki persze még bunkóbb lett du óta, lévén, hogy nyeregben érzi magát. ennek ellenére a házába invitál, ahol a baromi magas, bulé árak ismertetése után, nem éppen bájos csevelybe keveredik Jan-nal, aki már a rasszizmusnál tart és a bőrének hadonászós mutogatásánál, én meg pont köztük ülök, igen nagyokat nyelve.

Nem mondanám, hogy kényelmes szitu, konkrétan félek, de bízok ebben a katalánban. Mélyen a szemébe nézek és szavak nélkül próbálom tudatni vele, hogy vegyen egy mély levegőt, nyugodjon meg és hagyja abba a vitát, mert ez senkinek sem jó, mi fogjuk a végén megjárni.

Jan elhagyja a terepet, Gabi, aki eddig is csenben volt, szó nélkül utána, Gedő meg eddig is kint várakozott. Én maradok, ugyan sejtem, hogy veszett egy szituáció, valamiért nem tudok csak úgy elviharozni, próbálom nyugtatni a ring másik oldalát is. Belassultan nyugodt hangon mesélem, hogy Jan jó gyerek, csak más, majd érdeklődöm, hogy miért is ily nagy a különbség a bulé-indo árak közt. Btw én emlékszem ám, hogy más turistás helyeken is ez a bevett szokás: teljesen formálisan vállalják, hogy az indo belépő x, turista 5-10x. Szóval  a belépők dobják meg leginkább a költségeket, de ezzel persze nem azt mondom, hogy sebhelyes barátunk csupa rózsaszín cukormáz. Elköszönök, velem szent a béke, a többiekre inkább köpne egy nagyot.

A kinti események sem kevésbé izgalmasak. Gabit hallottam már bentről is kiabálni, de nem értettem mi a szitu. pedig egyszerű: Gedő. Kedvesen szólt, hogy erre neki nincs pénze. Ez túl sok, ennyiért nem jön velünk. Talán. Vagy mi. Mesés. Persze, hogy kiakadok, nem óhajtok vele túl sokat beszélni, mert komoly értelmi problémákkal küzdőnek gondolom. Más nem lehet, ha elindul egy ilyen túrára, aztán a felénél jön rá, hogy nincs is pénze...

avagy a b) verzió, ami végig a megérzéseim közt bujkált, hogy szegény srác végig azt várta, hogy mi kifizetjük neki a részét, hiszen legutóbb is így látogatta  a parkot, csak nem vette figyelembe, hogy tényleg nem két hetes turisták vagyunk, hanem ösztöndíjas éhenkórászok.

Amúgy meg jogtalan a sajnálatra vonatkozó igénye, ha nincs pénze, szerezzen nekünk olcsón hajót, azzal mindenki jól jár, csak MOZDULJON már meg érte!!! oh, sír és lelép, egyedül.

Mi hárman persze mégjobban összetartunk, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy legyen már végre egy hajónk. Legrosszabb eset a drága Madzsit, de még nem, még próbáljuk, mert össze fog jönni!

Elindulunk a szokásos parti utcán és kérdezgetjük kinek van bérelhető hajója. Nem telik el 10p megjelenik Gedő, hogy akkor ő mégis segít, nem engedi meg a nemes lelke, hogy egyedül hagyjon minket a bajban....milyen megható... de ez is csak egy formális szöveg, nulla tartalommal.

Mindenesetre értékelem, megköszönöm és gyakorlatilag ezzel a lendülettel ki is rugdosom a meleg kis madárfészekből, hogy akkor haladj és keress hajót! kérlek! :)

- egyedül????

-huh, mély levegő: igen!

- ő egyedül nem tud, nem képes rá.

Ekkor egy közepes beszéd érkezik tőlem, hogy ha nem jött volna rá, azért nem kapunk olcsón hajót, mert látják a bőrszínünket! Hiába van velünk (btw, ami nem segítség) a hajómaffiát nem érdekli. Az egyetlen esély, ha egyedül tárgyal, de értse meg, ez nem azért van, mert nem akarunk segíteni, csak, ugye így működik az ő drága országa...

5) random utcabéli: Gedő egyedül tárgyal, egész jó árral érkezik vissza.

kérdések: kaja van benne? és mondtad, h fehérek vagyünk? és a belépők?

válaszok: nem tudom. nem tudom. talán, nem tudom, talán talán talán talán

jajj, kis gólya, nem lesz ebből repülés, hordhatjuk neked a békákat haza életed végéig...

az eu-i tanács összeül, válságtervet kell kidolgoznunk 3 perc alatt. Papír elő, készül a checklist. no, Gedő, itt van, ezt mind kérdezd meg,írd le a válaszokat, ne mondd, hogy kik vagyunk, csak annyit, h barátok és legyél ügyes! ha baj van, írj smst. sok szerencsét!

6) Komoly tízpercek jöttek. Vagyis, az első 10p aggódás után, kiderül, hogy Janon az egyik csoporttársuk (lány) basa-nadrágja van, ami oldja a feszültséget... aztán sztorik mindenki életéből. Főleg Janéból, akiről kiderül, hogy az orvostudomány által ismert paraziták, bőrbetegségek jelentős hányadát kipróbálta az idők folyamán... Szívesen megosztanám a megdöbbenésem, miután csekkoltam a spanyol vagy olasz nevüket a wikipédián, de azt hiszem, már így is túl sokat írtam. Mára rendben van, erős egészséges, vagyis majdnem, de a mostani kis bajára már megkapta mind az én, mind Gedő tanácsát, így biztosan hamar átvészeli ezt is.

Már egy óra is eltelt, Gedő sehol, a tel-t nem veszi fel. Várunk és remélünk. és még mindig és mindig.

Aztán mégiscsak előkerül barátunk, csodás hírrel, megvan a hajó, az ember, a minden, lealkudta, hogy ne legyen szakács, de a tulaj nem tudja, h fehérek vagyunk... sebaj, most megyünk és szólunk neki. :)

A szerencse tényleg mellénk állt: egy végtelenül kedves bácsit fogtunk ki, jó angol tudással, mesés elmével és ismerettel a világról, pontosan a NP jegyirodájával szemben! Mosolyog, szerintem sejtette a turpisságot, de jófej, szól, hogy a belépőárak sajnos módosulnak, minden más marad. :))))))))))))))))))))))

Így 10 után, leírhatatlan a boldogságunk, maradunk is még dumcsizni vele közben pedig elszívjuk  az ünneplő egy szál kreteket.

hazafelé sokszorosan megköszönjük a magát megemberelő Gedőnek, tényleg nagyon jó munkát végzett, csak ne kellett volna az a 2 óra időveszteség, balhé és kiabálás, de így legalább unalomra nem jutott idő.

6) végeredmény: 735k fejenként (4 fős utazóközönség)
    tartalmazza: hajó, guide, belépők, tea, kávé, forró víz, kedvesség, báj, szakértelem:)
    nem tartalmazza: kaja

Alvás előtt még egy kis üveg, szintén ünneplésre pozícionált probiotikus joghurt jön, majd sarkok számolása és alvás...

folyt köv.