Kalimantan/Borneo 3.

Sampit

Újak a hajnali imára hívó hangok, így felébredek rájuk, de szerencsére hamar visszaalszom, így a sertepertélés ébreszt valamikor 7-8 körül. Ismerkedés a családdal, 2. kör. Közben reggeli, édes toast kenyérrel, babapiskótával, ananász lekvárral és sűrített tejjel!! Ez máris pozitív, nem rizs!:) Azért mindenki nyúzott, de jó a hangulat, Chandra tesója és unokatesói szóval tartanak minket. Kapunk instant kávét is, de kiszúrok valahol egy valódinak tűnő adagot, így lelkesen érdeklődöm, hogy azzal mi újság van. Ők olyat ritkán isznak, de ha gondolom, kipróbálhatom. Persze! hogy készül??? - ááá lassan, ezért nem isszuk... Szerintem most van időnk,  szóval jöjjön csak!

Pohár. sűrített tej. 2tk kávé. forró víz és cukor. kavar, váááár, amíg a kávé az aljára megy, majd gyengéden leszürcsölhető a zaccmentes rész.
Gyerekkorukban bizonyára a baristák is így csinálják:)

A délelőtt elmegy a tusolással, friss ananász evéssel, programegyeztetéssel, újabb közös fotók készítésével.

Dél körül nekivágunk a nagy útnak, megnézünk egy közeli tavat, ott ebédelünk, majd haza. Remek! ez így pont jó!

Mi 'fiatalok' megyünk egy autóval, a szülős csapat egy másikkal. Ugyan itt az autók többsége 7 személyessé bővíthető, az a gyanúm, hogy ezt elég lazán veszik- szükség esetén akár 8-9 embert is beszuszakolnak.

Elsőre Sampit is élhetőbbnek tűnik Semarangnál. Többnyire lapos a felszín, így bátor biciklistákba lehet bukkanni, szigorúan 60+-os, kissé remegő kezű idősekkel a kokpiten. Cukkerek, őket nem érdekli sem a balra tarts, sem egyetlen jótanácsként működő kresz szabály.

Elhaladunk egy épp épülő mecset mellett, mely a sziget egyik legnagyobbika lesz. Mondtam már, hogy kezdem megutáni azt a szót, hogy 'egyik'? Bármilyen statisztikai tévedést, pontatlanságot halványítani lehet vele, ezzel pont a lényeget elveszítve... No de a lényeg: számomra úgy tűnik, napjainkban is igen erős a verseny az iszlám és a kereszténység közt, ami mi másban mutatkozna meg leginkább, mint a megalomániában. Az ország egész területén fellelhető a 'ki tud nagyobb imahelyet építeni' játék, ezzel gazdagítva a városokat újabb és újabb építményekkel. Csak az odajutás nincs megoldva, de az nem baj. Vagy szeméttel van körülvéve, vagy vízzel, de ez mind sokadlagos probléma, ha megmutatható, hogy milyen nagyvonalúak a hívőikkel....

A játék mostani állása szerint persze a mecsetek vannak élen, de azért a templomok is szép számban reprezenálják magukat.

Időközben megérkeztünk a tóhoz, amit annyira vártunk.  ööö, szép szép, de hisz ez mesterséges. Ez kb egy rendbehozott bányató, ami 5-8perc alatt körbe járható...mosolygás!:) figyelnek. Akkor keressünk valami érdekeset! a víz! váó. barna. Már a tengeren is láttam, hogy volt egy rész, ahol nem a megszokott kék árnyalata volt alattunk, hanem valamiféle barnás-sárgás lötty, amit nem tudtam mire vélni. Szennyezés? vagy ez természetes? Gedő nem tudott válaszolni, annyit mondott, hogy a folyóból jön, ami lehetséges, de amikor kérdezrem, még baromira messze voltunk a partoktól…

Szóval a szín ugyanaz, az indok meg még mindig kérdéses. Jant hamar elveszítjük, snorkellingel a 70cm-es mélységben. Hiába, az érdeklődése a természet iránt, a reménytelen szituációkban is hajtja őt :)

Ezalatt mi aggódunk helyette is, nehogy elkapja őt egy vérszomjas krokodil:)

Séta az egyik kis bungallóhoz, ebéd, pihenés, beszélgetés. Tudom, hogy nem szép dolog valaki gyengeségét kifigurázni, de akkor is mókás! Ráadásul nem én kezdem, hanem Gabi az aki javítja Jan angolját:) De nem is értem miért, ugyanis a folyamatos ismétléssel, bármilyen helyzetben mosolyt fakaszt a  fírszt(first) és a túrn (turn), ezzel jolly joker poénokat biztosítva a túránk folyamán.

Ebéd után szétválnak útjaink, a fiatalság autója a piacot látogatja meg. Átlagos vegyes piac helyi elemekkel díszítve. A pumpák és zsinórok mellett jól megférnek a dayak fegyverek, a friss halak mellett a kevésbé frissek, a szárítottak, sózottak, a csirkék, birkák, borjúk és gyümölcsök. Nem gondolnám, hogy nem jár erre turista, mégis akkora vihart kavartunk az eladók körében, hogy kb 15 percig nem engedtek mozdulni a telefonjaik objektívje elől.

Eredetileg gyümölcsöt akartunk itt venni a kedves befogadó családnak, de azt mondták a srácok, azt majd máshol, mert a piacon mindneki drágább. Magunknak is jó lett volna valami vitamindús, de arról is lebeszéltek, mondván, hogy elvisznek valami kisbüfébe, ott lesz  a tutiság.

Kisbüfé:

Menü:

jég+gyümölcs+ a förtelmes gumikockáik + sűrített tej (talán)

Amíg várjuk, hogy elkészüljenek a fejadagok, Jan mutatványozik nekünk: fára mászást mutatott be 2 különböző 'nehézségű'fán, de szerencsére még a tűzoltók kiérkezése előtt le lehetett csalogatni az épp elkészült majdnem bólével. :)

Az íztelen zselékockákat csak a helyiek eszik, mi diszkréten tartogatjuk őket háborús időkre, de máskülönben frissítő volt a délutáni nasi.

Sátorfa szedés következik és egy folyóhoz indulunk, kicsit távolabb a várostól. Útközben beszerzünk egy óriási dinnyét a szülőknek, de mellékesen meg kell jegyeznem, hogy kb magyar árakon engedtek át tulajdonunkba... de persze jelen esetben így is okés az üzlet, csak felettébb fura. Napokkal később tisztázódott le bennem, hogy Kalimantán mezőgazdasága csak néhány dologra fókuszál, a helyiek szerint a talajszerkezet miatt. Ami van: ananász, kőolaj, pálma és rizs minden mennyiségben.

Ezután megérkeztünk a kreatívan elnevezett Sampit folyóhoz, ami a korábbi tapasztalatokhoz képes, egész tisztának tűnik! ugyan hozzá kell tennem, hogy kevesen laknak a híd közelében, ez lehet az oka viszonylagos tisztaságnak. A víz itt is amolyan Tiszás, felkavart iszapos, már-már sárfolyamnak mondaná. A sodrás felülről közepesen erősnek tűnik, talán pont ez okozza a sárosságot.

Amíg itt tartózkodunk, a híd megtelik élettel: fiatalok bandáznak motorral, kismotros kajáldák települnek a 2-2,5 sávos útra, és presze mi is parkolunk, szóval a forgalom igen hamar lassulásra kényszerül. Egy hosszabb keresztbefotózás után kiötlődik, hogy a naplementét máshol nézzük, méghozzá a közeli reptéren, így visszaülünk az autóba és indulunk tovább.

A reptér fogalmát azt hiszem elég lazán kezelik itt Kalimantánon, mert gyakorlatilag egy hosszú, amúgy egészen új betoncsíkra érkezünk: elkerítés nincs, biztonsági apparát nincs, még egy őr sem, aki elterelne minket, meg azt a 10-15 gyereket, akik élvezik  a környék legjobb aszfaltját...

A reptér egyébként működik, napi több gép is jár errefelé, legalább is a foglalási oldalak adatai alapján, így igen érdekes, hogy az esti műszak hiányában gyerkőcök foglalhatják be a területet.

Jan harcművészeti bemutatót tart, úgy spontán, kérés nélkül, de mivel érdekesnek tűnik, én is beszállok a gyakorlásba.

A fények hamar elfogynak, közvilágítás pedig itt sincs, így megyünk haza, otthon már vár minket a családi idill.

Anyuk főzni kezdenek, apuk tv-t néznek és cigiznek:) szép leosztás... de már mosom is a kezeimet és beállok a társadalmi elvárásnak (és a kíváncsiságomnak) megfelelően a női szakaszba. Beszélni még mindig nem tudok, marad a józanészre támaszkodás, a mutogatás és a korábbi konyhai tapasztalatokra való építés.  

Megkapom a Sambal készítést, ami itt a csípős szószt jelenti, azt amit szinte mindig tálalnak, bármi mellé, nehogy véletlen egy ételt is normál ízében kelljen elfogyasztni és amit minden család, kifőzde és város egy kicsit másképp csinál. Itt wokban sütik hozzá a  shalott hagymát a chilli paprikát, majd én krémesítem a lapos mozsáron, sóval és nátriumglutamáttal. Közben grillen sütnek valami óriásbabot héjában, tofut olajban, valamint újramelegítik a halakat, amit úgy sejtem napközben sütöttek szintén grillrácson, lassú tűz felett. Még uborkát karikázok és máris ülünk az asztalhoz.

Csoportkép, köszönet, dinnyeátadás, majd vacsora. Minden isteni!

Vacsora után kimozdulunk, lévén, hogy holnap ünnep lesz, most hétfőn is lehet. Az én legnagyobb örömömre itt kávézókba járnak este a fiatalok, kocsmázni ugyebár csak kiskapukkal lehet. Hogy megadjuk a módját, olyan helyet választunk, ahol KÁVÉÉÉÉÉ van!:)))) Én itt vesztem el, (na jó, meg ott, hogy wifit is kínál az amerikaias kávézó...). Szívemre téve a kezem,nem tudom megmondani, hogy milyen témák forogtak az este folyamán. Csak néha-néha kapcsolódtam be a beszélgetés fonalába, a fennálló időben, a kávé térképet nézegettem, a pincéreket faggattam, hogy honnan, milyen kávét használnak, az 'I need coffee' italomat élveztem  és többnyire otthoniakkal kommunikáltam.

11 vagy talán éjfél körül zárt a hely, így át kellett telepednünk egy garázsbárba, ahol meglepően nyugati alkoholokat, dohányárut, hamis fegyvereket árultak. Jó ideig tartottam magam, aztán úgy gondoltam, mégiscsak bevállalok egy dobozos, 0.33-as Heinekent Gabriellával megosztva... - féktelen egy buli:)

Ezt követően a srácok berendeltek még egy Bintangot (indonéz sör) és egy korábbi maradékkal együtt kancsóba töltötték, majd feles poharakba mérték. Megjegyezném, a helyiek is bőven kivették a részüket az alkoholizálásból, de azért amint a mellékelt ábra mutatja, egy otthoni melós kocsmában nemigen vennének emberszámba minket ezzel a fogyasztással. 

2 óra felé döntöttünk hazaindulni, Gedőt kérdezem, hogy holnap mikor kell kelni, hogy részt vehessünk az ünnepi szertartáson. Hablatyolás után azt mondja 7-kor, amire bólintok, de nem igazából hiszek el, valaki korábban talán f6-t említett, de nem értettem pontosan... Na, de biztos keltenek, így nem aggódok, inkább csendben elalszom.