Pasar Nasi: A még Keletebb, az már Nyugat

Piedone alternatívái

Mily meglepő, itt is esznek. Hogy mit? Helyit, frisset, változatosat, mert kreativitásból nincs hiány. Felhasználnak mindent, amit a környék nyújt, illetve a város évszázados kereskedelmi pozíciójából eredően, olyat is, ami a messzi ismeretlenből érkezik. Majd idővel ezt, a már amúgy is sokszínű konyhát fertőzte meg a brit kolónia, mikor úgy döntött itt ver tanyát.

Emiatt és a populáció exkluzivitást hajszoló mivoltja miatt komoly gasztro élet folyik a szigeteken. Magas rangú éttermek, stílusos bisztrók és bárok vannak szerteszét, de legfőképpen a business negyedben. Megszámlálhatatlan a michelin által valamiképp elismert étterem, ahova tipegnek is rendesen az itt élők. Ebéd- és vacsoraidőben sokszor kígyózó sorok vannak a népszerű helyek előtt. Viszont az olcsó helyeken ezt gyorsan kipörgetik, ugyanis a helygazdálkodásban nagyon menők. Általánosságban nagy kerek asztalokat használnak, sok éttermi területet elfoglaló kétszemélyesek helyett, a cél pedig egyértelmű: mindig üljön vendég minden helyen. Hogy az étkezők ismerik-e egymást, avagy nem, az nincs az ültetés feltételei között. De ez pozitív ám! Főleg, ha a pincér nem tud angolul, mert így a 6 másik körülötted ülőből már eséllyel találsz fordító inast. :)

Az, hogy mi trendi és mi az igazán jó, ahhoz célszerű előre elolvasni pár blogot, mert valamiképp itt nekem nehezen működtek az ösztöneim.... Ennek mondjuk több oka van:

a nagyon helyi kajáldákat nehéz kiszúrni: mivel ezek cégérjén nincs ám 'ristorante' felirat és sokszor csak egy ajtót látni az utcáról, ami inkább utal egy titkos klub bejáratára, mint ételkimérő egységre.
Tegyük fel megérkezünk a helyi piacra, vagy belebotlunk egy cukker elhagyatott kifőzdébe. - siker! de európai orrnak, szinte minden kicsit fura, (büdös), meg a látvány is amolyan vidéki disznótoros, amikor épp a mindenből kimaradott cuccokat főzik egy nagy üstben. :) ebből pedig én nem tudtam kitalálni, hogy a menza kutyáinak főznek, vagy épp a selyeminges -hipszer szemüvegeseknek.
alapanyagok. Parák, de tényleg. utcán sétálgatás közben sokszor betévedtem szárított hal, alga/moszat, magvas boltba, de néha olyan elképesztő dolgokkal találkoztam, hogy ez már nem az a kategória, amit csak úgy mókásan elrágcsálnék. Vagy egyáltalán nem tenném a számba (a kutyakakinak kinéző és sokszor szagló tengeri uborka), vagy csak kedves helybéli útmutatása után, melyben elmagyarázza mi ehető, mi mérgező, mit érdemes enni és mit mivel.

Egy szó, mint 100 utazás előtt, tájékozódást javaslok, igaz megkésve, de így tettem én is, így találtam igazi gyöngyszemeket!

Legkedvesebb reggeliző helyem

Olcsó, pedig a központban van. A Macauba induló ferry megállójától 2 perc séta, az öbölre néző úton(Connaught Road), Dél felé. Édes-kedves felszolgálók, óriási választék a pacaltól a tejbepapiig, de én maradtam a cappucino-péksütemény párosnál, ami egy óóóóriási pekándiós keksz és az európaiaktól ellesett eggtart. Mindkettő mesés, megérdemli a Tripadvisor matricát az ajtón, bármiért is kapta.

Kau Kee

No, itt tényleg hosszú a sor. ééééés mosdóba kell mennem, de nagyon. Nagy vagyok! nagy vagyok! kibírom!

Fél óra és be is slisszantam, kínai menü, de arab számok. Okés, kedvesen kapok a pult alól egy angol menüt, amivel nem vagyok igazán kisegítve, annyit tudok eldönteni, hogy csirke-marha-malac- hal és széles rizstészta- közepes - tojásos tészta. Akkor legyen marha és szélesmetélt, mire ez jött:

A tésztának nincs íze, talán ezért kapott a nyakába kamionnyi édes szójaszószt. A marha kellemes. nem túl fűszeres, de finom és pont jóra főzött. Igaz nem a legnemesebb hús használják, de nem rágós, ehető lenne evőpálcikával, ha itt nem giganehezek lennének, így folyton kicsuklanának az ujjaim közül :s Pedig Indonéziában már menőnek számítottam pálcikás evésben, itt a pincérnek feltűnik a műsorom, így felém nyújt egy villát, ezzel beszüntetve a bemutatót. Közben az üres levest is megkapom, szintén kellemes, de óriási élményt nem nyújtó menüről van szó.

21 Gough Street, Central, Open Mon-Sat 12.30pm-10.30pm

54 helyi kavicsot költöttem

Kajálda egy makaói utcán

a legjoooooob!:) az első hely, ahol nem mertem megrendelni valamit! Már-már aggódtam, hogy 100%-ig mindenevő vagyok. De azért az szuper, hogy Federico megrendelte, így láthattam a szettet húsos valójában és meglepően nem volt annyira vészes, mint ahogy írták, de azért én elvoltam a szomszéd asztalnál ülő fordítóinas által tanácsolt Wonton leveskémmel. Forró alaplében úszkáló, tésztába csomagolt húsos rákgombócok. Otthonra is javasolható levesbetét!

48 idei áremelés után kavics a menü (de az angol menün nem frissítették, így sajnálatosan én csak a 40-t voltam hajlandó kifizetni. Nem tetszett nekik, de így jártak) a leves meg 22 volt.

Lin Heung Tea House - számomra a leg-leg-leg helyibb

Legalább is nekem úgy tűnt. Legalább 100 ember környös-körül, összesen 4 európai, a többiek pedig olyan normálisan kinéző középosztály. Menüt én nem láttam, de a falakon vannak étvágygerjesztők képek, nem derült ki számomra, hogy azt az előző tulaj felejtette ott, vagy ünnepnapokon létezik a'la carte, nekünk zsúrkocsit toló néni érkezik és mutogatva annyit kérdez, hogy 1 avagy 2? Hát ketten vagyunk, legyen kettő. Így kapunk 4 kerek bambuszformát. 2 a csirkelábaknak, 2 tésztás húsgombócnak. Szójaszósz, tea és forróvízbe mártott kistálka már kérdés nélkül érkezik. Alapfelszereltség itt is a porcelánkanál és a ólompálcika (igazából műanyag, de hogy pont ebből nem tudnak könnyű, gagyi kínait csinálni???), így itt is bénázgatok, de már szokom az új körülményeket. Amúgy minden finom, a csirkelábakon kvázi több 'hús' van, mint az indonéz csirkék combján, aminek az okát nem akarom tudni, de élvezem a keszekusza kávéházi hangulatot. Nénik szemben rajtunk vihognak, konyhásnéni megint érkezik, szivacsdarabot mutat nekünk, jójó, legyen az is, abból is kérünk. Papírlapot is kapunk, vadul pecsélget rá Olgi néni, majd elviharzik. A néniknek továbbra sem sikerült megszokni, hogy külföldiekkel esznek egy asztalnál, de rájuk hagyom, legalább oda-oda sasolva tökéletesítem a 'mit-mivel, hogyan kell enni' tudásom.

Közben felmosnak körülöttünk, a nyomdázott cetliről kiderül, hogy az a számla, azzal fáradhatunk a kasszához, mert 3 óra van, ők már kitennék a szűrünket.

Legyen így, ketten 107 HKD-t fizetünk (3280ft).

60-164 Wellington Street, Central, +852 2544 4556. Open daily 6am-11pm

Helyi esti piac, Kennedy Town-ban valahol...

Disznó bordát kértem, hát az is van benne, de a malac egyéb alkatrészei is. Hagyma, zöldhagyma, valami káposzta/saláta közötti lény, ragacsos szósz és tűűűűűzforró kőedény mindez alatt. amolyan jó. :)

Ami kedves, hogy csupa gumicsizmás itt a felszolgáló/étteremtulajdonos, a fal mellig csempézett, de itt is nagy körasztalok és baráti társaságok ülnek, mintha épp szülinapot ünnepelnének egy-egy sörrel karöltve a fortyogó megfejthetetlen húsdarabkákat.

Egyéb, hontalan ételek:

mondjuk csiganyárs

Valami nyárs, szeletelt kerek valamivel. A mi ez kérdésre az jön, hogy 'póóók', vagyis malac. Hát legyen. Én felezni akartam Fede-vel, de ő éhes, így egy-egyet kérek. No ez, zsír és talán bőr, de mivel annyira vékony a külső ropogós rész (tehát effektíve a bőr), hogy kis malacra gyanakszom és bizakodom, hogy nem inkább valami bélféleséggel keverem itt a szezont. Fura lehet az arcom, két turista érdeklődik a nyalánkság ízvilágáról, mire én felajánlom a kóstolót, de azt mondják ma érkeztek, így ma még maradnak az ismert eredetű ételeknél. Pedig nem vészes, de kedvenc nem lesz.

Doufuhuha

Kedves egy dolog. Valami a joghurt és az aludt tej között, mert állagra nagy kockákban remegős, kicsit zsíros, cukorsziruppal, tálkákban tálalt nasi. Ez egy nagyon lágy tofu tulajdonképpen, kevés ízzel, így akár lehetne sós verziót is kreálni belőle, de itt az édes kapható. Jó kis kaja, reggel sosem láttam, de akár laza vacsorának is megteszi.

Sárga guava

egyszerűen csak finom! Habár kívülről egy koszos teniszlabdának tűnik, ez ne szegje senki kedvét!

Mangó /vörös krémes gombóc

A mangós állati jó, még akkor is, ha maga a tészta rizslisztből készül, tehát ragacsos, nyúlós, semleges ízű, amikor belül érett mangódarabkák vigyorognak, kívülről bedig kókuszreszelék fedi, akkor nem lehet kihagyni! A másik töltelék valamilyen babból van, kevésbé érdekes.

Helyi mágjarakás

na jó, annyira azért nem, de amikor este elsétáltam mellette, ez volt az első benyomásom a hölgyről. Aztán az is, hogy nem estére való, de a sors úgy akarta, hogy másnap reggel is rám mosolyogjon a kompkikötőben, amikor egy hosszú és viszontagságos hajóút előtt álltunk, így jó magyar lévén meg kellett vásárolnom. Jó az utazás maga 1 órát vett igénybe, egy hipermodern gyorshajón, azért jól esett reggel a puha piskóta közé pakolt mogyoróréteg, vaníliakrémmel és barnára pirított tojásfehérje habbal keverve. Ami az indonéznek az egyenpóló, a hongkonginak az egyen táska, az nekünk magyaroknak az evés. Mi így utazunk. pont. A parizeles szendvics unalmas lett volna, Fornetti sincs errefelé, hát maradt a szerelem első látásra.